Elhanyagoltam kicsiny sorozatomat, főleg lustaságból, de igyekszem bepótolni a lista maradékát.

2. Dicrocoelium Dendriticum

A d. dendriticum (magyar nevét nem találtam meg) egy féreg, amely kifejlett életének nagy részét (emlős) hordozójának májában tölti el. Párzás után petéit az állat ürülékébe helyezi. Az utódok első ideiglenes gazdaállata a szárazföldi csiga, amely megeszi az ürüléket, megfertőzve magát a lárvákkal. A lárvák a belek falain keresztülfúrva letelepednek az emésztőüregben, ahol folytatják fejlődésüket. A csiga védekezik, cisztákban körbefalazva a lárvákat, majd a fűre kilökve őket. A következő gazdaállat a hangya, amely a csiga nyálkáját követve jut el a cisztákhoz. A cisztákban több száz lárva található, amelyek a hangya belsejébe kerülve elkezdik fúrni magukat a belekben. Legtöbbjük a vérnyirokot tartalmazó erekbe fészkeli be magát és átalakul, egy kivételével, amely a nyelőcső közelében található idegcsomóponthoz fúrja magát. A góchoz érve az idegeket manipulálva átveszi az uralmat a hangya mozdulatai felett.
Az éjjel beálltával a hangyát elkormányozzák a társaitól, egy fűszál tetejére, ahol a fűszál végét a hangya rágói közé csíptetik. A hangya egész hajnalig így marad, amikor is visszatér a normális mindennapi tevékenységéhez. (Ha a hangya közvetlen napsütésnek lenne kitéve, rövid idő alatt elpusztulna a lárvákkal együtt.) Éjszakáról éjszakára a hangya belekapaszkodik egy fűszálba, és ezt addig folytatja, amíg egy növényevő állat le nem legeli, megemésztve a hangyát, miáltal a lárvák bekerülnek a májába, és a kör kezdődik elölről.